|
Avagy az Offshore cégek a könyvvizsgálók mögött c. cikk margójára Tetőpontjához érkezett a hazai offshore ellenes publicisztika a Magyar Nemzet 2010. május 22. napján közétett Offshore cégek a könyvvizsgálók mögött c. cikkével . A 2009. májusában megkezdődőtt hadjáratot a szenzációra éhes média katonái mindent bevetve kezdték meg, azonban ez a bő egy év sem volt elég ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk az offshore problematikáról.
Tetőpont a múlt heti cikk, hiszen hangneme egyértelműen bizonyítja, hogy a téma nem fejlődésen ment át, hanem pont ellenkezőleg egyre értelmezhetetlenebb távlatokat nyitott a hazai olvasók számára. A támadás középpontjába ezúttal a négy nagy került. A négy nagy könyvvizsgáló cég, akik a világ szinte minden országában jelen vannak (valós gazdasági jelenléttel is !!!), rajta tartva szemüket a GDP meghatározó hányadát produkáló társaságokon, sokszor direkt vagy indirekt módon befolyásolva a vállalkozások gazdasági magatartását és döntéseit. Támadásra érdemesnek minősültek, hiszen tulajdonosi szerkezetük Ciprusra mutat, a közkedvelt offshore adóparadicsomra. Erről az adóparadicsomról már sokszor bebizonyosodott ugyan a sajtóban is, hogy klasszikus értelemben nem az. Ciprus 2004-ben az Európai Unió teljes jogú tagjává vált és felszámolta offshore szabályozását, mindezt egyébként Magyarországgal együtt. George Vassiliou korábbi elnök, - aki egyébként Nagy Imre egyik tanítványa-, másokkal együtt úgy gondolta, hogy az Uniós tárgyalások során érvényesít néhány az ország számára fontos elvet. Ezen elvek középpontjában az a gondolat állt, mely szerint a XXI. században egy ország akkor tud boldogulni, ha egy jól körülhatárolható vízió, misszió, majd stratégia mentén megfelelő célokat állít fel országa számára, és a mindenkori kormány ezeket a célokat támogatja a hagyományos makroökönómiai-, költségvetési és politikai kelléktárral. George Vassiliou és Ciprus akkori vezetői döntöttek, az országot az Európai Unió szolgáltató centrumává kívánták tenni, a „business with pleasure” elvvel pedig kellemes légkört teremtenek az európai és Európán kívűlről érkező tőke számára. Ezen elv egyik legmarkánsabb jele a ciprusi 10%-os mértékű társasági adó. Nos ebbe a kellemes légkörbe néhány - a világ gazdaságát egyébként bizonyos értelemben meghatározó - multinacionális vállakozás úgy döntött beleül, ahogy a négy nagy is. A négy nagyról egyébként több minden feltételezhető, mely talán segít eligazodni ebben a nagy rendetlenkedésben: § A négy nagy tulajdonosai, kitalálói, döntéshozói nem magyarok. § Ebből az egyszerű állításból az is következik, hogy befeketett tőkéjük hozadékával (ami jelen esetben az egyszerűség kedvéért a cikkben említett egymilliárdnyi osztalék) pontosan azt csinálnak amit akarnak, függetlenül attól, hogy azt hol fektették be. Ez ugyan rossz hír, de a liberalizált nemzetgazdaságok rendszerében evidencia. § Van azonban jó hír is. A kegyetlen négyek mielőtt ezt az óriási összeget „optimalizálva” kijutattják az országból, megvalósítanak számos egyéb dolgot: o Szolgáltatásaik nagy része, 80-95%-a Magyarországon történik, mely után szerény becsléseink alapján milliárdos nagyságrendű általános forgalmi adót fizetnek o Gazdasági tevékenységüket Magyarországon fejtik ki, melynek eredményessége után társasásági adót fizetnek (ha kevesebbet is mely forgalmukhoz képest elvárható lenne legalábbis a cikk írója szerint), az összeg így is közel fél milliárd forintra tehető o használják az önkormányzatok infrastruktúráját, mely után iparűzési adót fizetnek, a megfizetett iparűzési adó mértéke szintén szerény becsléseink szerint körülbelül 300 milliós tétel o foglalkoztatják az embereket, akik valós bruttó bért kapnak, a bérek után fizetett járulékok összege meghaladja az 1 milliárd forintot, a keletkező személyi jövedelemadó befizetéseik pedig szintén meghaladják az 1 milliárd forintot o és ami a legfontosabb: ádáz módon figyelik az ország döntéshozóinak magatartását félévente történő adójogszabály módosítási kirohanásaikkal kapcsolatban, melyről ügyfeleiket folyamatosan értesítik, hogy azok még véletlenül se keveredjenek szabálytalanságokba. És, hogy a témában enyhén felületes újságírók ebben a csatában mit értek el? § Pozitívum: Bemutatták, hogy néhány politikus kiskorúnak tekinti a társadalmat, de olyan kiskorúnak, akinek nem kell példát mutatni. Példákon keresztül illusztrálták, ahogy bizonyos közéleti szereplők saját érdekük követése során erősen kifogásolható offshore struktúrákat alkalmaznak. Az eredmény egy remélhetőleg megfelelő visszatartó erő a jövőben előforduló hasonló eseményekkel kapcsolatban. § Pozitívum:A Bajnai-Oszkó érát közvetve rábírták, hogy megteremtsen egy erősnek, bár nehezen ellenőrizhetőnek mondott szabályozást, mely indirekt módon csökkenti a jövőben az offshore struktúrák alapítási vágyát a legalább középfokú pénzügyi ismeretekkel rendelkezők körében. A szabályozás egyértelműen megnövelte a struktúrák tranzakciós költségét és a körültekintés igényét. § Negatívum: Az „offshore-ozás” olyan platformot kapott, mely a pénzügyi ismeretekkel már csak korlátozottan bírók körében növelte az igényt az offshore társaságok alapításával kapcsolatban. („Ha Simornak lehet nekem is lehet”- effektus).
A külföldi cégeket eddig nem használó offshore-ozók, (vö: pl. kőműves aki nem ad számlát), megváltóként tekintenek egy Seychelles- szigeteken bejegyzett cégre. § Nem pozitívum: Sohasem hívták fel a figyelmet arra, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara olyan „szakembereket” neveljen ki, akiknek ajánlásai és iránymutatásai mentén a tisztán magyar kis- és középvállakozások (vö: akik nem használnak offshore struktúrákat) prudens jogkövető gazdálkodást valósítsanak meg (ne vegyenek számlákat és ne emelkedjen a házipénztáruk, ugyanis jelenleg szerintünk ez Magyarország problémája, nem az offshore-ozás) § Nem pozitívum: Nem érték el, hogy megismerje a „közvélemény”, hogy mi a káros adóverseny, mi a kártalan, mi a tőke szabad áramlása, mit lehet tenni a forrásadóztatással, mi egy ország helyes lépése, ha azt szeretné, hogy a gazdasági társaságok, magánszemélyek ne kimenekítsék, hanem behozzák a tőkéjüket. Ezeket az összefüggéseket egyenlőre nem látjuk. Viszont jó lenne már végre látni. Nagyon jó lenne ha a például a négy nagy könyvvizsgáló reagálna az elhangzott vádakra, de nem a vád visszautasítása céljából, hanem edukációs célzattal, hogy megszülessen végre az offshore-ral kapcsolatos magyar PARADI-csom. Az offshore.hu saját cikke.
|
