[2010.04.13. 10:33] Az adóelkerülésnek történelmi hagyományai vannak Magyarországon, de elsősorban mégsem ez, hanem a magas adóterhek, a bonyolult adózási rendszer és a nem túl hatékony ellenőrzési rendszer miatt érezzük rosszul magunkat, ha az adózás kerül szóba egy beszélgetés során. Ezeket a problémákat a külföldi befektetők is felismerték, így a regionális adóversenyben Magyarország egyre jobban lemarad. Az interjú az Élelmiszer áprilisi számában jelent meg.
Mostanság, a választások közeledtével a közbeszéd egyik közkedvelt témája az adózás. Miért?
Ez mindig is így volt. Gondoljunk csak bele, hogy a magyar nyelv milyen változatos az adózási kifejezéseket illetően. Robot, harács, dézsma, sarc, járulék és még hosszasan sorolhatnánk. Akkor megfordítom a kérdést: valami baj van a magyar adórendszerrel, azért beszélünk ennyit róla?
Így van. Versenytársainkhoz képest magas a makroszintű adóteher, szűkösek az adóalapok, adórendszerünk széttagolt. Aki adózik, egy instabil rendszerben kénytelen mozogni, bonyolult és bürokratikus eljárások dzsungelében. Ki a felelős ezért a helyzetért? Az állam?
Sokan hangoztatják, hogy a túlzott adóztatásért az állam a felelős, így ha leépítjük az államot, csökkenteni tudjuk az adóterheket. Ehhez képest meglepő, hogy az államháztartás bevételeinek GDP-hez viszonyított aránya 2000-ben 43,8 százalék volt, ami közel 2 százalékkal alacsonyabb, mint az EU akkori átlaga. 2006-ban, az adóemelés után ez a helyzet megváltozott, az arány 2008-ra 45,5 százalékra nőtt. Ehhez képest a hozzánk hasonló méretű és fejlettségű országokban 40 százalék körül maradt. A 2006-os adóemelés tehát szembement a nemzetközi folyamatokkal, és jelentősen megnövelte a magyar adóterhelést. Vegyük sorra a különböző adófajtákat. Mi a helyzet például a közvetett adókkal, mint az áfa vagy a jövedéki adó?
Nálunk ezen adók aránya a GDP-hez képest az egyik legmagasabb Európában. A mi 25 százalékos áfakulcsunk Dániával együtt a legmagasabb a kontinensen. Ez nem meglepő. Az áfa ugyanis az egyik legkönnyebben beszedhető adó. Különösen ott népszerű, ahol nagy a hajlam az adóelkerülésre. Hátránya viszont, hogy liberalizált kereskedelmi viszonyok között könnyen mozgathatók az adóalapok az egyes országok között. Komoly társadalmi felháborodást váltott ki a vagyonadó bevezetésének ötlete.
A jövedelem- és vagyonadók tekintetében az EU-ban nagy a szórás. Az uniós átlag 13 százalék körül van. Magyarországon ez a mérték a GDP-hez viszonyítva 10 százalék. A magyar személyi jövedelemadó nem a rendkívül alacsony mértékéről híres, a vagyonadó viszont relatív alacsony szinten van. Sokan panaszkodnak a komoly társadalombiztosítási terhek és a munkaerőre rakódó nagy költségek miatt is.
A tb esetében Magyarország az EU átlaga körül teljesít a 13,9 százalékos GDP-hez viszonyított aránnyal. Bár a statisztikákat árnyalja, hogy az egyes tagállamokban eltérő az állami és a magánrendszerek aránya. Ráadásul vannak országok, ahol adókból, máshol pedig járulékokból finanszírozzák a tb-t. Az viszont tény, hogy a versenyképesség szempontjából számunkra fontos országokban jóval alacsonyabb ezen bevételek aránya a GDP-hez viszonyítva, mint nálunk. Szerintem fontosabb mutató a béreket terhelő összes elvonás aránya. Itt a statisztikák szerint átlagos szinten vagyunk, de az SZJA hideg progressziója és hogy a munkáltatói járuléknak nincs felső plafonja, rendkívül magas elvonást eredményez. Említette, hogy a magyar adórendszer meglehetősen bonyolult.
Két számot mondanék ennek illusztrálására. A magyar adójogszabályok 1100 oldalt tesznek ki, és összesen 51 különféle adófajtával büszkélkedhetünk (Vámosi-Nagy Szabolcs gyűjtése). Nemzetközileg persze ennél szélsőségesebb példákkal is lehet találkozni. Az Egyesült Államokban 5100 oldalt kell átböngésznie annak, aki naprakész akar lenni az adózásban. Spanyolországban csak 530-at. Norvégiában Magyarországhoz képest jóval kevesebb, mindössze háromfajta adót ismernek. Üzbegisztánban viszont nálunk jóval többet, összesen 130-at. Az, hogy hány adófajta van egy országban, tükrözi az adórendszer funkcióit. Minél több mindenre használják az adórendszert, annál többfajta adóra van szükség. A kormányban többször volt szó arról, hogy egyszerűsíteni kellene az adórendszert.
Lenne e téren mit tenni, az kétségtelen. Magyarországon rengeteg kis adó van, amelyeket nagy költséggel lehet beszedni és ellenőrizni. Ráadásul a kis adók bonyolultabbá teszik a rendszer működését, csökkentik az adóbevallási hajlandóságot, növelik a nem szándékos hibák számát, az adminisztrációs terheket. Ugyancsak sok szó esik az adócsalásról, az adóelkerülésről.
Sokak szerint ez a magyar néplélek sajátossága, és ennek történelmi gyökerei vannak, hiszen „az a magyar, aki nem fizet adót, a töröknek, labancnak, németnek, orosznak!” A közelmúltban a „legvidámabb barakknak” is jellemzője volt, hogy a mindennapi életben tömegek számára vált mindennapi gyakorlattá az ügyeskedések, a visszaélések lehetősége. Ráadásul mindez akkoriban bocsánatos bűnnek számított. A jelenlegi adómorál kialakulásában nemcsak történelmi-kulturális tényezők játszottak szerepet. A túl magas adókról, a túl bonyolult adózási rendszerről már beszéltünk. Arról viszont nem, hogy az adók beszedési, ellenőrzési rendszere nem hatékony, az adatvédők, az alkotmánybírák extrém módon az adózók érdekeit nézik, az igazságszolgáltatási rendszer lassú és kiszámíthatatlan. A vállalkozásoknál is dívik az adóelkerülés nemzeti sportja?
Persze. A kis- és közepes vállalkozások nem adnak számlát, házipénztárukban papíron hatalmas összegek halmozódnak fel, évek óta veszteségesen működnek, minimálbéren vagy színlelt módon foglalkoztatják dolgozóikat. A nagyobb cégeknél a nemzetközi adótervezés és az offshore vállalkozások népszerűek. Mindez teljesen legálisan. Bizonyos iparágakban pedig bonyolult alvállalkozói láncokat építenek ki, csak ne kelljen adót fizetniük. Ha valaki nem törődik a nagy adóterhekkel, mert mondjuk nyugodtan akar aludni, sincs egyszerű dolga. Ember legyen a talpán, aki jól ki tud tölteni egy adóbevallást.
A magyar adórendszer nemzetközi összehasonlításban nem működik túl drágán. Mivel azonban nálunk az önbevallási rendszer dívik, így a költségek jelentős része az adózóknál jelentkezik. Az adminisztrációs terhek egy része a beszedés hatékonyságát szolgálja, de persze a sok adminisztráció a bonyolult adórendszer egyik jellemzője is. A bürokrácia csökkentése ezért nem egyszerű. Gondolom, hosszasan lehetne a megoldási lehetőségeket boncolgatni. Ha fontossági sorrend alapján pontokba lehetne szedni, mit kellene tenni, hogyan nézne ki ez a lista?
A Bajnai-kormány elindította az adócsökkentést, ezt mindenképpen folytatni kéne. Második lépésként az adóhatóság ellenőrzési kapacitásait szükséges lenne erősíteni. Ezzel párhuzamosan fel kell építeni az elrettentő szankciók rendszerét. Ez persze nem megy anélkül, hogy a már említett adatvédelmi és igazságszolgáltatási akadályokat nem számolják fel. Mihálovits András,Forrás: Élelmiszer.hu
|
