A menedzsment szolgáltatások szokásos piaci árának meghatározási lehetőségei
A menedzsment díj szokásos piaci árának meghatározása, valamint a hozzá
kapcsolódó transzferár-nyilvántartás elkészítése több hazai leányvállalatnak
okoz jelentős problémát.
A menedzsment szolgáltatások ellenőrzése minden
adóvizsgálat esetében kiemelt fontossággal bír, hiszen az adózónak tudnia kell
bizonyítani, hogy a csoporttagjától igénybe vett szolgáltatás a társaság
bevételszerző tevékenyégével összefüggésben áll, így annak díjával nem köteles
módosítani a jövedelemadók alapját. Ennek a bizonyítási tehernek a
leküzdésében, illetve áthárításában segíthet a 18/2003 PM rendelet alapján
megírandó transzferár-nyilvántartás.
Az elmúlt néhány hét tanácsadói tapasztalatai azt
mutatják, hogy a vállalatok a szokásos piaci ár meghatározásának elméleti
nehézségei miatt sok esetben nem keresik a jól elkészített transzferár dokumentáció
nyújtotta biztonságot, ezáltal kockáztatva mind az adóalap módosításából adódó
adóhiányt, mind a 2 millió Ft-os mulasztási bírságot.
Habár a menedzsment-szolgáltatásra vonatkozó
nyilvántartás elkészítése valóban különösen nagy körültekintést igényel, a
gyakorlatban több lehetőség is kínálkozik a szokásos piaci ár meghatározására.
Mivel a legtöbb esetben menedzsment szolgáltatás kiszámlázott díja
visszavezethető a szolgáltatás nyújtójánál felmerült költségekre, vagy
alkalmazottainak kalkulált óradíjaira, a Tao tv. 18.§ (2) bekezdésében
bemutatott módszerek felhasználásával szinte minden esetben kijelölhető a
szokásos piaci ártartomány.
Bármely fenti módszer alapján is határozódik meg a
kiszámlázott díj, a transzferárazáshoz kapcsolódó OECD irányelv szerint a
szokásos piaci ár kijelöléséhez először elemzést kell készíteni arra
vonatkozóan, hogy milyen jellegű szolgáltatásokból – tevékenység elemekből –
áll össze az ellenőrzött ügylet keretében igénybevett komplex szolgáltatás,
valamint be kell mutatni, hogy milyen eltérések mutatkoznak a független,
hasonló szolgáltatásokat végző vállalatok termékei, és az általunk igénybe vett
szolgáltatás között.
Amennyiben a menedzsment díj összege óradíjas
alapon került meghatározásra, a fenti elemzést követően néhány független
tanácsadó órabérének begyűjtése szükséges. Ebben segítségünkre lehetnek
korábban megkötött tanácsadói szerződéseink, vagy akár az interneten is
megismerhetjük néhány, független felek között megkötött ügylet részleteit. Az
így megismert, független ügyletekben alkalmazott óradíjak alapján az
összehasonlító árak módszerének alkalmazásával kijelölhető az az „arm’s length”
tartomány amely a hasonló ügyletek piaci árait tartalmazza.
Abban az esetben, ha a kiszámlázott díj a
szolgáltatás nyújtójánál okozott költségek alapján került meghatározásra, a
tevékenység elemzését követően a költség és jövedelem módszer felhasználásával
állapítható meg az ügylet szokásos piaci ára. Az elvárható jövedelem
meghatározásához olyan adatbázis használata szükséges, amely megmutatja, hogy
az egyes, speciális szolgáltatási tevékenységeket végző társaságok mekkora
árrést vagy jövedelmezőséget tudnak elérni független ügyleteik végzése során,
azaz mekkora a jövedelmezőség piaci tartománya. Amennyiben a menedzsment
szolgáltatás esetében alkalmazott haszonkulcs beleesik az egyes tevékenységek
végzésével foglalkozó vállalatok jövedelmezőségének „arm’s length”
tartományába, úgy azonnal megállapítható, hogy az alkalmazott ár a piaci ár.
A sértettek kárpótlása a végső célja a vagyonvisszaszerzési hivatalnak, amely március elsejével kezdte meg működését a Nemzeti Nyomozó Irodán belül. A hivatal, amely tulajdonképpen egy alosztályt jelent, saját ügyeket is indít, de leginkább segítséget nyújt a büntetőeljárásokban, hogy az illegálisan eltulajdonított javakat előkerítsék.
